A világtalan király, 972 szó, 6081 karakter
Ott, hol a nap lebukik a kék
hegyek mögé, honnan az esti szellő édes illatot hord, volt
egyszer egy ország. Egész nap szólt ottan a muzsika, hangzott a
dal. Táncz, vigasság volt ott mindenfelé a mindennapos
vendég...
Jókedvű volt ebben a
tejjel-mézzel folyó országban mindenki, csak az öreg király volt
szomorú. Könnyek peregtek le arczán, hófehér
szakállán. Hogyne lett volna szomorú, mikor ebből a szép
országból ő nem látott semmit. A virágok hiába pompáztak;
palotája czifrázatait hiába aranyozta be a nap, az öreg király
mindebben nem gyönyörködhetett, mert vak volt.
Egyszer régen, mikor még a
szakálla nem volt fehér, mint a leesett hó, hanem fekete, mint a
holló szárnya, vadászatra ment. A mint javában vadászgatott, egy
fehér őzike futott el előtte. Utána! Íjját kifeszíté, hogy
lelőjje a ritka vadat. Ekkor egy tündérszép leány borult eléje.
Kérte: ne bántsa az őzikét, ez az ő testvére, együtt
nevelkedett vele. De a király nem hallgatott rája, a nyíl
elrepült, az őzike haldokolva rogyott össze s kibuggyanó vére
pirosra festette fehér szőrét. A leány felugrott és kezét
fenyegetően emelte a király felé:
- Legnagyobb örömödben
érjen a legnagyobb csapás, te kegyetlen szívű! - így szólt
hozzá és azzal eltünt.
Megsajnálta a király, hogy
nem teljesítette a leány kérését. De már késő volt.
Elment a kedve a vadászattól
s hazafelé indult. Alig értek ki az erdőből, hírmondók
vágtattak eléje, hogy siessen haza, nagy öröm vár reá, fia
született. Sarkantyúba kapta lovát és csakúgy repült hazafelé.
Már eléje hozták az aranyos bölcsőt, melyben selyem függönyök
mögött aludt egyetlen fiacskája. Félre lebbenti a selyem
függönyöket és egy éles kiáltás tör ki ajkán. Ettől a
pillanattól fogva nem látott semmit, elvesztette szeme világát. A
legnagyobb örömben érte a legnagyobb csapás. Nem láthatta meg
azt, a kit legjobban szeretett. Hiába hívták össze a világ
leghíresebb orvosait, nem tudtak segíteni rajta.
Élt a közeli erdőben egy
öreg anyóka. Nagy híre volt ennek az öreg anyókának. Ismerte az
erdei füvek, virágok csodaerejét. Még azt is mondták, hogy a
tündérekkel jó barátságban van. Ebbe az öreg anyókába
bizakodott a király. Maga elé hivatta s elpanaszolta neki a baját.
- Felséges uram! - szólt az
öreg anyóka. - Talán nem is emlékszel, hogy ezelőtt egy pár
esztendővel vadászaton agyonlőtted a tündérkirály legkedvesebb
leányának az őzikéjét. Ez okozta a te bajodat, de azért lehet
segíteni rajtad. Ha akár te, akár a fiad valakinek olyan örömet
okoztok, hogy örömében könnyet hullat és ezekkel a könnyekkel
bekened a szemedet, visszanyered a szemed világát.
Meg is fogadta a király, hogy
mindenkit boldoggá tesz. Igazságos, jó volt népéhez, az ország
gazdag, boldog lett. Nem hallgatott el a muzsika az egész országban,
de azért örömében senki se könnyezett.
Mindenki örült, csak az öreg
király ült szomorúan a trónon és könnyezett. De ezek nem az
örömkönnyek voltak.
E közben eljárt az idő,
évek multak el s a királyfi szép ifjúvá növekedett. Egyszer
megkérdezte a környezetét, hogy mikor mindenki örül,
miért sír épen az édes apja? El is mondták neki a történetet.
Nagyon fájt a királyfi szíve
az apja miatt és elhatározta, hogy ő elmegy világgá és addig
nem tér vissza, a míg csak nem hoz magával örömkönnyeket.
Mikor elbúcsúzott, az öreg
király adott néki egy gyémántból faragott pohárkát, hogy abban
hozza haza az örömkönnyeket, ha ugyan talál olyan embert, a ki
örömében sirna.
El is ment a királyfi. Sokáig
barangolt össze-vissza, de igéretét csak nem birta beváltani.
Rabszolgákat szabadított meg, mind nagyon örültek, de egyik sem
sírt. Szegény már kétségbe volt esve, hogy apja sohasem fog
többet látni.
Egyszer, a mint szomorúan
mendegél, a tenger partjára ért. Haragos volt a tenger, csak úgy
tajtékzottak a hullámok. A mint megy tovább a parton, térdelni
lát maga előtt valakit.
Egy öreg asszony volt, a ki
kezét tördelve fájdalmasan bámult a haragos tengerre.
A királyfi megkérdezte, hogy
mi baja van, de az asszony csak ennyit birt mondani: a lányom! És
rámutatott a tengerre, melynek habjai felfordított csónakot
dobáltak ide-oda.
Megértette a királyfi, hogy
mi baja van és nem sokáig gondolkozott, hanem eltünt a habok
között. Sokáig keresgélte a leányt, a míg megtalálta. Végre
mégis sikerült megfognia hosszú aranyhaját és kiúszni vele a
partra.
No, még ilyen örömet se
látott senki! Az öreg asszony hol a leányára borúlt, hol az
ifjúra, sírt és nevetett egyszerre és könnyei úgy omlottak,
mint a megáradt patak. Tele is lett hamar a királyfi pohárkája.
Mikor a leány magához tért,
kinyitotta gyönyörű kék szemét, a királyfi megszerette és
hívta őket az ő országába.
Mentek, mendegéltek, míg
csak el nem érték az öreg király hazáját.
De megváltozott ott minden!
Vége volt a nagy vigasságnak, nem szólt a muzsika. Fiatalja,
öregje szomorúan nézett a maga dolga után, a czigányok majdnem
meghaltak éhen.
Megkérdezett a királyfi egy
öreg embert, hogy miért van ez a nagy gyász ebben az országban.
Ez aztán elmondta: a királyfi elment világgá, hogy az apja baján
segítsen. De már olyan régen elment, hogy talán már meg is halt
és sohase jön többet vissza. Ezért gyászolnak.
A királyfi a leánynyal meg
az öreg asszonynyal csak ment tovább, míg csak a király
palotájához nem ért. Itt nem akarták beereszteni, mert úgy
megváltozott, hogy senki se ismert rája.
De a királyfi mondta, hogy ő
orvos és meg akarja gyógyítani a királyt. Így aztán bejutott a
királyhoz.
Az öreg király azóta még
jobban megöregedett, most már sírni se tudott. Kivette a királyfi
a kis gyémánt pohárkát, megkente a könnyekkel az apja szemét.
Nagyot kiáltott az öreg
király: «Fiam, édes fiam!» Mindjárt látott és megismerte a
királyfit, pedig soha se látta. Volt megint öröm az országban, a
czigányok előszedték a hegedűt. Tánczoltak, ujjongtak.
Hogyne, mikor az öreg király visszanyerte a szeme világát, a kis
királyfi meg hazatért és egy menyasszonyt is hozott magával.
Csaptak is olyan lakodalmat,
hogy azóta se volt párja.
Faharanggal harangoztak,
tinót-binót nyúztak.
A lakodalomban magam is ott
voltam, az öreg királylyal meg a királyfival biz én is
tánczoltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése