A seregély. 271 szó, 1857 karakter.
A
madarak szeretik az emberi hangot utánozni, különösen a seregély,
ki tisztán és érthetően ejti ki a szavakat.
Egy
madárkereskedőnek volt egy ilyen seregélye élénk, fecsegő
madár. Kora reggel, ha gazdája a boltot kinyitotta, ezzel fogadta:
«Jó reggelt, kedves gazdám, jó reggelt!»
S
ha valaki a szomszédból átszólott a madárkereskedőnek, a
seregély mindig valami hamissággal felelt.
Nagy
híre kerekedett az okos seregélynek. Mindenki látni kivánta a
madarat, csak úgy tódúltak a boltba, persze vásároltak is.
Nem
is győzte a madárkereskedő seregélyét kényeztetni és dicsérni,
a ki az ő vagyonát megalapította. Föltette magában, hogy
hálás lesz a seregély iránt.
A
madárkereskedővel szemben lakott egy előkelő úr, kinek Flóra
nevű leánykája szintén nagy gyönyörűséggel hallgatta a
seregély csevegését. Megkérte édes atyját, hogy vegye meg neki
a seregélyt. A madárkereskedő eleinte sehogysem akart kedves
madarától megválni, de addig-addig, hogy mégis eladta.
Flóra
édes atyjának nemsokára el kellett utaznia. Mikor visszatért, azt
vette észre, hogy Flóra már nem törődik annyit madarával.
Később kimentek az erkélyre, a hol a seregély aranyos kalitkában
ide s oda ugrált. Alig, hogy Flórát észre vette, rögtön
megszólalt: «Flóra rossz», «Flóra engedetlen».
Flóra
atyja csodálkozva nézett, hol a madárra, hol leányára, sehogyse
tudta, mit jelentsen ez a beszéd. Az ő jó, kis Flórája, a kire
sohase volt panasz, megváltozott volna az ő távollétében? Hogy
valami történt arról meg volt győződve.
Hivatta
a Flóra nevelőnőjét, ki azután elmondta, hogy Flóra engedetlen
volt édes atyja távollétében. A madár a nevelőnő szavait
megtanulta.
Flóra
atyjának elborult az arcza, de Flóra hozzá futott, átölelte s
könnyek közt kért édes atyjától bocsánatot. Édes atyja
megbocsátott. A seregély nemsokára így csevegett: «Flóra
kedves», «Flóra engedelmes».
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése