BAB 530 szó, 3344 karakter.
Hol volt, hol nem volt, egyszer egy öregember babot őrölt. Egy
babszem leesett a földre, kihajtott és elkezdett nőni. Nőtt,
egyre csak nőtt, míg el nem érte a malomkövet. Áttört azon és
nőtt tovább, míg el nem érte a mennyezetet. Áttört azon és
nőtt, egyre csak nőtt, míg el nem érte az eget. Áttörte az
égboltot és belenőtt az égbe. Akkor az öregember mondja az
öregasszonynak:
- Menjünk fel az égbe!
Rendben. Másztak, másztak, míg csak fel nem értek az égbe.
Mennek, mendegélnek ott, nézelődnek - minden nagyon
szép. Leszállt az éj. Ők akkor elmentek az istenhez és éjszakai
szállást kértek. Az isten fogadta őket, bevezette a házba, ahol
már meggyúrták a kenyeret, és megengedte nekik, hogy feküdjenek
ott le, csak ne nyúljanak a tésztához. Mihelyt csak elaludt az
isten, az öregasszony így szólt a férjéhez:
- Apjukom, apjukom, kóstoljuk meg, milyen kovászt csinált az
isten!
Az öregember megfenyegette a feleségét, de az nem hallgatott rá.
Egy ujjal belenyúlt a tésztába. Mihelyt a tésztához ért, az
kezd emelkedni, emelkedni és kijött a dagasztóteknőből. A nő
fogja, nyomja, teszi vissza a teknőbe, de semmit sem tehet, a tészta
jön ki és folyik át a házon. Az öregember káromkodik, az
öregasszony sír.
Reggel eljött az isten, látja, hogy a tészta mindent elöntött.
Megértette, hogy az öregek nem fogadtak szót neki, kikergette őket
a házból. Az öregember és az öregasszony ismét ott megy az
égben és nézelődik mindenfelé. Beesteledett. Az öregember és
az öregasszony megint elment az istenhez éjszakai szállást
kérni. Az isten most a kertben fektette le őket, de megkérte, hogy
ne nyúljanak az almafához. Az öreg lefeküdt és azonnal el is
aludt. De az asszony sehogyan sem tudott elaludni, forgolódott egyik
oldaláról a másikra, nagyon meg akarta kóstolni az isteni almát.
Felkelt és leszakított magának egy almát. Mihelyt leszakította,
hullani kezdett a többi alma. Mit tegyen most? Az öregember pár
szálat tép ki az öregasszony hajából, és kötözi vissza az
almákat, de alig köti azokat vissza, megint hullanak. Reggel jött
az isten, látja, minden alma a földön hever. Szörnyen
megharagudott az isten és kikergette az öregeket.
Megint megy az öregember a feleségével a mennyben, sétálnak.
Leszállt az est, megint elmentek az istenhez éjszakai
szállást kérni. Az isten már nagyon nem akarta befogadni őket,
mégis beengedte. Az eresz alá fektette le őket, ahol az isten
kocsija állt, és rájuk parancsolt, hogy ne szálljanak fel rá.
Mihelyt az isten elment, az öregasszony felült az isten kocsijára.
A kocsi azonnal elindult az égen. Mindenfelé kezd dörögni az ég,
villámlani. Az angyalkák felébredtek, sírni kezdtek, féltek. A
nő kiabált, de sehogyan sem tudta megállítani az isten kocsiját.
Egész éjjel ott dübörgött a kocsival az öregasszony az égen, a
felhőkben, a hegyeken. Mindenki szörnyen félt tőle. Csak reggel
állította meg az isten a kocsit és elkergette az öregembert
és az öregasszonyt a mennyből.
Akkor elmentek a réshez, hát látják, hogy a bab már elszáradt.
Akkor a szenteknél füvet vettek és kötelet kezdtek fonni. Amikor
másztak lefelé, a kötél elszakadt, az öregember mézbe zuhant,
az asszony sárba. Az öreg valahogyan csak kimászott a mézből,
hazament, fogott egy ásót, kiásta a feleségét. Ekkor mindketten
hazamentek, és sokáig éltek, s mindenkinek arról meséltek, hogy
látták a mennyországot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése