Két jó testvér. 645 szó, 4301 karakter.
Hol volt, hol nem volt, volt
egyszer egy rengeteg őserdő. Ennek a rengeteg őserdőnek a
közepén, egy tisztáson állott egy kis házikó.
A nádfödelű házikó előtt
egy kis kertecske volt. Volt ott minden, de mindenféle. Pihés kis
kacsa, gágogó libácska, kotkodáló tyúkocska, csipegő
csibécske. Aztán volt ott rezeda, ibolya, szegfű. Ez a sok minden
azé az áldott két jó testvéré volt, kik benn laktak a
nádfödeles kunyhóban, a csibés, kacsás, rezedás kertben. Egy
fiú meg egy leány. Bandi meg Ilonka. Úgy szerették egymást, mint
a galamb a búzát.
Ilonka sokat dolgozott a
házban, a kertben. Locsolgatta a virágait, illatos füvekkel
kezéből etette a libácskát, főzött, sütött, kapált,
gyomlált, varrt, takarított.
Bandi naphosszant friss
fűágyon hevert, összehúzva vékony lábacskáit. Szegény Bandi
sovány, nyomorék legényke volt s Ilonka segítsége nélkűl még
vánszorogni se tudott. Ha megmozdúlt, fájt minden tagocskája, de
legjobban a szive fájt, mert örökké látnia kellett, hogy
dolgozik testvére naphosszant csakhogy neki mindene meglegyen.
Csak láttátok volna: hogyan
vezetgette tulipános kis kertében beteg testvérkéjét az az
áldott leány; hogyan etette, itatta, csöppenként csurrantva
szájába a jó csibehús levest. Szegény, szegény kis Bandi
keservesen sírt, zokogott. Szeretett volna úgy dolgozni, futkosni,
mint Ilonka.
Egyszer csúnya, barátságtalan
idő volt odakünn. Betették a pirinkó sárga ajtót, ablakot s
összehúzódtak a sarokban. Ilonka gyöngéden simogatta Bandi
kezét. Bandi félt a vihar zúgásától s Ilonka szép
tündérmesébe kezdett édes, szelid hangon. Kip! Kop! Kipi! Kop!
hallatszott egyszerre a csepp ajtón kivűlről. - Szabad! -
kiáltotta Bandi belűlről.
- Tessék beljebb kerűlni! -
szólt Ilonka.
Szép fiatal lányka lépett
be, kopottan, átázva.
- Csak egy kis helyet kérek
éjszakára, hol meghúzhatom magam ebben a rossz időben! - kérte
Bandit meg Ilonkát csodálatosan csengő hangon s Ilonka
barátságosan megcsókolta a jövevényt.
- Csak jőjjön be, jőjjön!
Mi szeretjük a kedves vendégeket. Itt alszik majd az én
ágyacskámban. Nézze milyen illatos, ma szedtem rá friss
leveleket; én elférek a sarokban; aztán vacsorázzék velünk,
szivesen látjuk!
A vendég megörűlt,
levetette kendőjét. Én Istenem! Ilonka nem győzte bámulni
aranyfényes selyem haját, virágarczát. A vendég aztán leült
egy kis nádszékre, a mit Bandi font, figyelmesen nézte: mily
ügyesen sürög-forog Ilonka. A vacsorából Ilonkának semmi sem
jutott. Bandi megkapta a maga részét, a vendég az Ilonkáét
fogyasztotta el jóízűen. Ilonka azt mondta, hogy az ő vacsorája
a tűzhelyen van. Ki is ment, de nem evett, mert nem volt mit.
Vacsora után hamar
lenyugodtak. Ilonka egy kis sarokban békésen szendergett. Egyszerre
csak kinyitotta a szemét, a szobában aranyos-kék világosság
ragyogott s előtte fénykörben, aranyhajjal, hófehér ruhában a
vendég lebegett:
- Én a testvéri szeretet
tündére vagyok! Itt nálad jó helyen járok, kis Ilonka. Mondd,
mit óhajtasz? Egy kivánságodat teljesítem!
- Kedves jó tündér! - szólt
szeliden Ilonka - adj, oh adj Bandi öcsémnek holtig tartó jó
egészséget, boldogságot, vidámságot. Én meg vagyok elégedve
sorsommal.
A tündér csókot lehelt a
lányka fehér homlokára, mire az újra édesdeden elaludt.
Majd Bandi ébredt fel. Látta
a csudálatos, rezgő, aranyos világosságot a szegény kis szobában
s az aranyhajú, fehér ruhás, zengő hangú tündér ott állott
előtte:
- Szegény jó kis Bandi! -
szólt hozzá nyájasan - én a testvéri szeretet tündére vagyok.
Egy kivánságodat teljesítem. Kérj valamit tőlem.
- Tündér, angyal, vagy bárki
légy! - szólt gyorsan, boldog mosolylyal a kis fiú - nincs más
gondolatom, más óhajtásom, csak egy. Én már eléldegélek igy, a
mint vagyok; de adj! oh adj Ilonkának holtig tartó egészséget,
boldogságot, vidámságot. Ha én már nem is leszek többé, ne
lásson ő hibát semmiben!
- Óhajtásod teljesűl! -
mondá sugárzó arczczal a tündér. - Ki testvérét igazán
szereti, az bízvást remélheti a jó Isten áldását. Ti
megérdemlitek boldogságtokat... szólt s eltünt a csendes
hajlékból.
Reggel, mikor Ilonka dalolva,
jó kedvvel bújt elő a szűk sarokból: a konyhából kész párolgó
reggelivel jött befelé Bandi mankó nélkűl, vidáman, piros
arczczal.
Ujjongva borúltak egymás
karjaiba s örömkönnyek közt áldották a testvéri szeretet
tündérét, ki teljesítette mindkettőjük kivánságát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése