A pórúljárt kutyus. 662 szó, 4224 karakter
Czirmos nénihez ozsonnára
volt hivatalos Macskási kisasszony. Czirmos néni régen hívogatta
már a kisasszonyt, hogy látogassa meg őt a nyári lakásában, a
szérűskert végén, hol kitünő a levegő s olcsó az élet, mert
ozsonna után tuczatszám fogdoshatják össze a nagy forróságtól
ellustúlt, ellankadt verebeket.
Macskási kisasszony fogta hát
a horgolását, s a mamájának szentűl megfogadta, hogy családi
ellenségüket, a Bodri kutyát, kerűlni fogja, elballagott a
Czirmos néni villája felé.
Bodri ott hevert az udvaron,
az orrára szálló legyeket kapdosta el, de ez nagyon sovány
mulatság volt. A mint meglátta Macskási kisasszonyt, tüstént
utána somfordált. De a czicza se volt rest, s egy ugrással
átvetette magát az udvar kerítésén. Bodri iszonyú méregbe
jött, s oly hangosan kezdett ugatni, hogy még a kakasok is kinéztek
a fák árnyékából, hogy mi történik az udvaron.
Czirmos néni nagyon megörűlt
kis barátnőjének, elbeszélgettek a világ dolgairól, az egérhús
drágaságáról, a kutyák rosszaságáról, s aztán beültek a
villába, vagyis a béres gazda által kint felejtett nagy sajtárba,
s szürcsölni kezdték a jó, illatos kávét, melyről Czirmos néni
konyhája híres volt.
Ki tudja, hány csészével
fogyasztottak volna el, ha egyre közeledő kutya ugatás meg nem
zavarja őket. Macskási kisasszonynak torkán akadt a legjobb falat,
s kiejtette kezéből a piros virágos porczelláncsészét. Czirmos
néni hamar kinézett.
- A Bodri jön! - kiáltott be
vendégének.
- Tehát a nyomomba akadt a
haszontalan! - kiáltott a kis czicza, - merre szaladjunk, Czirmos
néni?
- Megállj, lányom! Még
kérdés, hogy szaladjunk-e? Ez a Bodri sokat ugat, de ha szembe
szállnak vele, mindjárt meghátrál.
És Czirmos néni mindjárt
csípőre tette a két első lábát. Megmutatja, hogy ő bizony kész
szembeszállni a Bodrival.
- Jaj, ne tegyük, nénikém!
- rimánkodott a kis czicza. - Ha engem a Bodri meg találna harapni,
a mama többet sohse eresztene el hazulról.
- Hja, szentem, ha a te mamád
téged ennyire kényeztet, akkor sohse lesz belőled jóravaló
macska.
A Bodri e közben
megszimatolta, hogy hol vannak az ő ellenségei, s rettentő
ugatással közeledett. A két cziczának csak épen annyi ideje
volt, hogy a sajtár mögé rejtőzzék.
- Mi lesz velem, mi lesz
velem! - siránkozott Macskási kisasszony.
- Csak fogd a sajtárt, -
súgta oda Czirmos néni, - s mikor kiáltom: rajta... akkor döntsd
el minden erődből.
Czirmos néni ugyanis tudta,
hogy Bodri egy fiatal, tapasztalatlan kis kutya, nem is kutya, hanem
csacsi, egy kitünő terv támadt a fejében. Olyan kitünő, hogy a
három szál bajusza is rángatózott nevettében, ha rágondolt.
A terv fényesen sikerűlt.
Mikor Bodri elvakúltan
belerohant a sajtárba, melyben a cziczákat sejtette, Czirmos néni
elkiáltotta magát:
- Rajta!
A másik perczben Bodrira
borították a sajtárt.
A bolond kutya azt hitte, hogy
itt a világ vége. A fején egy hatalmas koppanást érzett, s aztán
minden sötét lett körűlötte. Hej, de meg volt ijedve! Úgy
vonított, mintha tüzes vassal égették volna.
A két czicza rögtön
ráugrott a sajtárra, hogy Bodri a fészkelődésével föl ne
borítsa. Akkor aztán körűlnéztek. A pórúljárt kutyusból csak
a farkát látták kétségbeesetten kalimpálni. Ez kint szorúlt.
Nosza, Czirmos néni leugrik a
sajtárról, s a Bodri farkát egy zsineggel jól erősen hozzá
kötözte a sajtár füléhez. Azzal félreálltak az útból, s
lesték, hogy mit csinál a boldogtalan.
Bodri hamarosan fölborította
kényelmetlen börtönét, s keserves vonítással futásnak eredt.
De mi ez? Valaki fogja a
farkát, és szalad utána.
Jaj, jaj, jaj! Ki lehet az, mi
lehet az? Talán az ördög fogta be őt és szekerezik utána?
Micsoda dübörgés az mögötte, a mely annál erősebb, minél
jobban szalad Bodri. Reszketett a félelemtől és kiverte az
izzadság. Futott, futott, mintha megbolondúlt volna.
Czirmos néni és Macskási
kisasszony pedig egymás nyakába borúltak és úgy nevettek, oly
jóizűen kaczagtak, hogy a könnyük is kicsordúlt. Így még
kutyát le nem főztek soha. Lesz öröm Macskaországban!
De azért Macskási kisasszony
nem mert maga hazamenni. Félt a Bodri bosszújától. Czirmos
néninek kellett őt hazáig kisérni.
Pedig hiába félt: azóta
Bodri csak a tyúkokat kergette, s a legkisebb cziczával se mert
kikötni.
Vigyázz Bodri, mert egyszer
majd a tyúkok is lefőznek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése