A HÁROM FIVÉR 577 szó, 3575 karakter.
Élt három fivér, kettő
eszes, egy ostoba. Az apjuk, amikor meghalt, az egyik fiának hagyott
egy
kutyát, a másiknak egy macskát, a kicsinek, a butának, pedig egy
fakalapácsot. Az idősebb
fiúk eladták a kutyát meg a macskát, és sok pénzt kaptak. A
kicsi nem adta el a fakalapácsot, egyre csak ezt mondogatta: „Még
hasznát veszem.” Egy idő múlva mind a három fiú elment
hazulról.
Mentek, mendegéltek, majd
megpillantottak egy kunyhót. A kunyhó körül kert volt, tele
répával. Az ostoba beugrik a kertbe, kitépi a répát, és nagy
halomba rakja, tépi és dobja. A testvérei rémülten kiáltanak
rá:
- Gyere gyorsabban, csak bajt
hozol ránk!
Az így felel:
- Én csak azokat tépem ki,
amelyek pirosak - és megint tépi, és dobja a halom tetejére.
Közben a kunyhóból
előugrott egy gonosz boszorkány, megragadta a három fivért és a
kemence alá dugta őket. Ez a vén, gonosz boszorkány idősebb
lánya volt. A másik két lány az anyjukkal éppen repült haza
vacsorázni.
Vártak egy kicsit, vihar
támadt, erős szél kerekedett. Nagy zúgással hazarepült a vén,
gonosz boszorkány.
- Nézzed, mama - kiáltotta a
lánya. - Fogtam három disznót, lesz egy kis húsunk.
- És hol vannak azok a
disznók? - kérdezte a boszorkány.
- Bezártam a kemence alá.
A gonosz boszorkány
megparancsolta a lányának, hogy süsse meg az egyik disznót, majd
elrepült.
A legidősebb boszorkánylány
kinyitotta a kemence alját, és kedves, édeskés hangon
megkérdezte:
- Fiúcskák, legalább egy
ott van közületek?
A bolond így felelt:
- Itt vagyunk.
A testvérei ijedten mondják
a bolondnak, hogy hallgasson, de az nem fogad szót nekik, még
egyszer kiáltja:
- Itt vagyunk, itt vagyunk!
- Legalább az egyikőtök
jöjjön elő - mondja a boszorkány.
- Menj te, bolond - mondják a
testvérei, és kilökik a bolondot. A boszorkány lánya
megmosdatja, és ráülteti egy szép kiskocsira a kemence
ajtaja előtt, és mondja neki:
- Feküdj le testvérke,
megkocsikáztatlak.
A bolond, bár ostoba, azonnal
megértette, hogy a boszorkánylány a kocsin be akarja tolni a
kemencébe, hogy megsüsse. Előbb keresztben fekszik a kocsiba, majd
ferdén, közben egyre mondogatja:
- De ha én nem tudok, de ha
én nem tudok!
Akkor maga a lány feküdt be
a kiskocsiba, és mondja:
- Nézd csak, így kell!
Ekkor a bolond megragadta, és
belökte a kemencébe, maga pedig visszament, bezárkózott a kemence
alá.
Hajnalban visszarepült a
gonosz boszorkány a két lányával, kinyitotta a kemencét, kihúzta
a boszorkánylányt, nem ismerte fel, megette, és elment a
nagyvilágba, hogy embert fogjon.
Mielőtt elrepült, a középső
lányát hagyta otthon, megparancsolta neki, hogy süsse meg a
második fiút. Ugyanúgy történt, mint előző napon. Az
anya, amikor hazatért, megette. Amint evett, a vén boszorka azt
hitte, hogy a két lánya biztosan elment embereket fogni.
Harmadnap a legkisebb lányát
hagyta otthon, és megparancsolta neki, hogy takarítsa ki a házat,
süsse meg a harmadik fiút, maga pedig elrepült.
- Jöjjön elő legalább
egyikőtök - szólalt meg a lány kedvesen.
A fivérek ekkor is a bolondot
tolták elő. A bolond keresztben fekszik a kiskocsira, és egyre
ismételgeti:
- De ha én nem tudok.
A boszorkány lánya meg
akarta mutatni a bolondnak, hogy hogyan kell belefeküdni a
kocsiba, és maga ráfeküdt. A bolond belökte a
kemencébe, maga pedig visszament, és bemászott a kemence alá.
Visszarepül a gonosz
boszorkány, és megeszi az utolsó lányát. Éppen amikor már
befejezte az étkezést, valami megcsillant. A boszorkány megismerte
a legfiatalabb lány gyűrűjét, és sírva fakadt.
- Tehát megettem mind a három
lányomat. Majd én megmutatom nekik! Mindannyijukat elpusztítom,
hogy írmagjuk sem marad!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése